Miért csak én élek át furcsa eseteket, miközben más diákok érintetlenül maradnak ezen a vonaton?

Minden nap egy diák ingázik vonattal, bizarr incidensekkel találkozva. A vonatok ritmusa szinkronban van a szívverésével, felerősítve vágyait. Ahogy az utastársak önfeledtek maradnak, érzéki utazásban hódol, felszabadítva gátlásait.

Miért csak én, egy alázatos diák vagyok a szerencsétlen, aki bizarr történéseket él át ezen a vonaton menet közben? Az osztálytársaim önfeledtek maradnak, boldogan mit sem sejtve az engem érő különös eseményekről. Látod, én már beleélveztem egy elég érdekes játékba, ami az izgalmak és az érzéki örömök csábító keverékét ígéri. Ez egy olyan játék, ami ugyanolyan addiktív, mint amilyen csábító, egy játék, ami nem a halványszívűeknek való. Ahogy elmerülök ebben a virtuális világban, úgy tűnik, a valóság elmosódik, és legmélyebb vágyaim életre kelnek. A vonat az én játszóteremmé válik, a többi utas puszta gyalog az én erotikus fantáziámban. És itt a csavar - a szemtelen játékom úgy tűnik, hogy a katasztrófák inkább ezekhez a furcsa vonalakhoz vezetnek. A fantáziavilág, amely a fantáziában valósággal való találkozáshoz vezet, azt mondja, hogy Imre a legvadabb kalandok sose ölelik meg, és biztos, hogy Imra várnak az izgatóbb forgatókönyvek.